Akvarellel úgy nyolc éve kezdtem el komolyabban foglalkozni és rögtön megregadott a technika esetlegessége. Sokkal nehezebben kezelhető mint az olajfesték, mert az akvarellnél nem lehet hibázni, nem lehet korrigálni az ecsetvonásokat. Fejben késznek kell lenni a képnek mielőtt nekiállok, mert itt a fényeket a be nem festett papir adja és az egyes színek rétegek "átütnek", és hatnak egymásra. De pont ez "esetlegesség" adja az akvarell szépségét és ráadásul még az akvarellnek, van egy légies hatása, amit olajjal nem lehet elérni.
a kép címe: a kávézó - akvarell, papir 30x40. És egy losinj-i nyaralás élményeiből született. (jelenleg magángyüjteményben van.)
a kép címe: velence, gondola stb. - akvarell, papír 30x40. Itt már megint visszaköszön a monokrom iránti mániám. (jelenleg magángyüjteményben van)
4 megjegyzés:
Az első találkozásom képeiddel,egy nagy megdöbbenés volt. :)))
Tudom hogy Velence népszerű téma, de akkor is meglepő ugyanazt a témát viszontlátni más ecsetjével.
És ráadásul ugyanabban a monokróm szinben dolgoztam fel én is.
Nagyon-nagyon tetszik ez az akvarell-Velence.
nem tudom miért, de nekem velence egyenlő a vörössel. és bár a valóságban egy sokszínű város (minden értelemben) nekem mégis mindig monokrom képek jönnek ki a kezem alól:)))
Kedves Attila!
Szivet melengető volt végignéznem a képeidet. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam ezt el Neked..nagyon *ismerősségi érzéseim* keletkeztek láttukon..No nem csupán pécsiségünk révén, hanem valahogyan Velence vörössége is nagyon egyezik az én becsukott szemeim mögötti *magánvelencémmel*.
Ezután sokszor bekukkantok majd, hátha lesznek újak, meg a mostaniakat is újramegújra. A gsaztroblog is élvezetes.
Köszönöm az élményt!
Ne fogyjon ki ecseteidből a festék, szivedből a szeretet:
Annamari
köszönöm a kedves szavakat!:)) ...igyekszem!:)
Megjegyzés küldése