Akvarellel úgy nyolc éve kezdtem el komolyabban foglalkozni és rögtön megregadott a technika esetlegessége. Sokkal nehezebben kezelhető mint az olajfesték, mert az akvarellnél nem lehet hibázni, nem lehet korrigálni az ecsetvonásokat. Fejben késznek kell lenni a képnek mielőtt nekiállok, mert itt a fényeket a be nem festett papir adja és az egyes színek rétegek "átütnek", és hatnak egymásra. De pont ez "esetlegesség" adja az akvarell szépségét és ráadásul még az akvarellnek, van egy légies hatása, amit olajjal nem lehet elérni.

a kép címe: a kávézó - akvarell, papir 30x40. És egy losinj-i nyaralás élményeiből született. (jelenleg magángyüjteményben van.)

a kép címe: velence, gondola stb. - akvarell, papír 30x40. Itt már megint visszaköszön a monokrom iránti mániám. (jelenleg magángyüjteményben van)

a kép címe: "velencei csatorna" - akvarell, papir 15x30. újabb kedvenc. Ennél a képnél, inkább a téli velence hangulatának ábrázolása a lényeg...(egy barátom tulajdonában van)