Hogyan születik egy kép...

Egy újabb hiánypótló poszt. Régebben már megigértem, hogy írok egy "lépésről, lépésre" posztot, mert többen is írták, hogy szeretnék látni, hogyan készül egy festmény.

Persze, teljesen elfelejtettem, és nemigazán fotóztam a fázisokat. Így nem nevezném ezt egy "step by step"-nek. Mindenesetre, négy fázisát meg tudom mutatni egy frissen elkészült képnek.

A figurális, alakos képeimet, először többnyire szénnel rajzolom meg. Felvázolom a főbb vonalakat, bejeleölöm a fényeket, és árnyékokat, majd mikor kész a rajz, az egészet átkenem egy meleg színű, közép tónunsú híg festékkel. Valamilyen földszínt használok ilyenkor, szienát, vagy umbrát, esetleg a kettő keverékét.

Azért festem át, hogy a szén ne kenődjön el mikor nekilátok a festésnek, és azért használok középtónust, hogy a fényeket, és az árnyékokat is könyebben ki tudom alakítani úgy, hogy a fényeket visszatörlöm, az árnyék részekhez pedig hozzáadok még egy réteget.

Mikor ez megszárad, akkor látok neki a tulajdonképpeni festésnek. Itt, az alábbi képen látszik, hogy eredetileg ezt is a "Kékakt" sorozatba szántam. de aztán meggondoltam magam.

Inkább egyfajta fotóhatást szerettem volna elérni, ezért a fekete-fehérre váltottam át. Olyan hatást szerettem volna elérni, hogy ha valaki meglátja a falon, az elsőre egy régi fotónak gondolja. Felvittem a vászonra a festéket, a főbb formákat, és az alakok "tömegét" kialakítottam, feltettem a fényeket, és az árnyékokat. Ezután pár hónapig csak pihent az állványon, mert elakadtam, nem igazán "láttam" mi is lesz belőle, ezért más munkákba kezdtem bele.

Miután hónapokig ott volt az egyik állványomon, és nap mint nap láttam a "műterem" sarkában, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is kellene ezt sokkal jobban kidolgozni. Lassan kialakult bennem, hogy ez így jó, a maga nyersességében. Ezután, a végső simitásokat már gyorsan elvégeztem rajta, átfestettem újra a hátteret, megerősítettem a csúcsfényeket, kisebb változatatásokat végeztem el rajta, végül befejeztem, és "késznek" nyílvánítottam. Ebből is látszik, hogy sok kép szinte önnáló életet él, míg elkészül, és sokszor nem az lesz végeredmény, amit először elgondoltunk...

Ez lett a végeredmény:

A kép címe: Kapcsolat - avagy, keresem egyensúlyom

70x50 vászon, olaj

Egy újabb régi kép

Ez egy régebbi festményem, és egyben egyik nagy kedvencem, mert egy számomra nagyon fontos, és kedves személynek készült. Az Ő birtokában van jelenleg is. Most rendelkezésemre bocsátotta, hogy lefotózhassam és betehessem a blogomba. íme!
( a képre kattintva,nagyíthatod)

a kép címe: parasztház - olaj, karton. mérete: 20x40

Kisérletek

Kezdem ezzel a képpel, a címe: Tengeren A mérete: 60x40 olaj vászon. Korai képeim küzül való, mikor a perspektivákkal kisérleteztem. Talán ezért egy kicsit erőltetet is a felhők és hullámok térbeli árázolása, mert azzal kisérletegettem, hogyan tudom a távolságot érzékeltetni, ha nincs igazán viszonyitási pont a kompozicióban. Eredetileg nem terveztem hajót a képre, de festés közben rájöttem, hogy hiányzik egy fókuszpont.

Egy újabb kisérlet eredménye. Címe nincs, olaj, farost és 60x40 a mérete. Itt a színek egymásra hatását próbáltam elemezni, valamint az egymás mellé tett színek, és az ecsetkezelés módjájával érzékeltetni a formákat és tömeget. Ugyanakkor megfigyelni a háttér és a téma színeinek a kölcsönhatását. Szintén a korai képek közé tartozik.


A kép címe: Citromok - olaj, farost, 40x50 cm. Ennek a képnek nincs különösebb története, csak annyi, hogy kellet egy festmény a konyhámba. Ma is ott lóg.:) Itt a kontraszton van a hangsúly, a hideg-meleg, sötét-világos színek ellentétén.

olajképek

A kép címe: Hátsó udvar - olaj, farostlemez, a mérete, 50x60. Szeretem ezt a képemet, annál is inkább, mert a nagymamámnak festettem. Semmi különöset nem akartam ezzel a képpel (nem is a megszokott témám), csupán csak egy kellemes, idilli hangulatot akartam ábrázolni, ami illik a Mami nappalijába.

Persze nem álltam meg, hogy ne variáljam a témát. Ez a kép utána készült, a címe: Tanyaudvar - olaj, farost, a mérete 20x40 cm. Itt az ecsetkezelés sokkal lendületesebb, spontánabb, és színvilág is beszűkült, szinte monokrom. (jelenleg németországban, egy magángyüjteményben van)

Olajképek II

A kép címe: Velencei sikátor - olaj, vászon, mérete 30x40. Ez is a kedvenceim közé tartozik. Talán azért, mert sok munka volt vele és ez volt az első olyan festményem, ami teljes egészében spaknival (festőkés) készült, egy ecsetvonás nélkül. Persze nem azért csináltam így, hogy megnehezítsem a saját dolgomat, hanem ezzel a technikával próbáltam visszaadni a falak texturáját és hely kopottságát. (jelenleg magángyüjteményben van)

A másik, szintén ezzel a technikával készül képem címe: Velencei kapu - olaj, vászon, mérete 60x40.

Itt, akárcsak a fenti képen, szintén az volt a szándékom, hogy érzékeltessem a vakolat, az ajtó és az oszlopok anyagát és plasztikusságát, kevésbé törődve a naturalitással, inkább az impressziokat helyezve az előtérbe. Ezt a témát, később még többször is megfestettem, több féle technikával...(saját tulajdonban)

olajképek III

A kép címe." Kékakt - egy szerelem szinopszisa"- olaj, vászon 50x60. A kékakt, egy howard schatz fotóművész ihlette sorozat, amelynek ez az egyik darabja. Több féle technikával, (pasztell, olajpasztell, olajfesték. akryl) készítettem el, a sorozat különböző darabjait. Ez a kép a saját tulajdonomban van, mert személyes érzések kötnek hozzá, (egy barátomnak készült, aki közben sajnos meghalt egy balesetben) de a sorozat több tagja mind gyűjtőknél van, pl. az egyik az usa-ba, míg egy másik norvégiába kötött ki. Szeretek figurális képet, főleg aktokat festeni, az emberi test szépségét megmutatni, főleg ezzel a monokrom szinvilággal, mert én inkább a test plasztikusságát szeretném kihangsúllyozni a képeimen, és nem egy naturális, fotóhű képet alkotni. Arra ott van a fényképezés...