Hogyan születik egy kép...

Egy újabb hiánypótló poszt. Régebben már megigértem, hogy írok egy "lépésről, lépésre" posztot, mert többen is írták, hogy szeretnék látni, hogyan készül egy festmény.

Persze, teljesen elfelejtettem, és nemigazán fotóztam a fázisokat. Így nem nevezném ezt egy "step by step"-nek. Mindenesetre, négy fázisát meg tudom mutatni egy frissen elkészült képnek.

A figurális, alakos képeimet, először többnyire szénnel rajzolom meg. Felvázolom a főbb vonalakat, bejeleölöm a fényeket, és árnyékokat, majd mikor kész a rajz, az egészet átkenem egy meleg színű, közép tónunsú híg festékkel. Valamilyen földszínt használok ilyenkor, szienát, vagy umbrát, esetleg a kettő keverékét.

Azért festem át, hogy a szén ne kenődjön el mikor nekilátok a festésnek, és azért használok középtónust, hogy a fényeket, és az árnyékokat is könyebben ki tudom alakítani úgy, hogy a fényeket visszatörlöm, az árnyék részekhez pedig hozzáadok még egy réteget.

Mikor ez megszárad, akkor látok neki a tulajdonképpeni festésnek. Itt, az alábbi képen látszik, hogy eredetileg ezt is a "Kékakt" sorozatba szántam. de aztán meggondoltam magam.

Inkább egyfajta fotóhatást szerettem volna elérni, ezért a fekete-fehérre váltottam át. Olyan hatást szerettem volna elérni, hogy ha valaki meglátja a falon, az elsőre egy régi fotónak gondolja. Felvittem a vászonra a festéket, a főbb formákat, és az alakok "tömegét" kialakítottam, feltettem a fényeket, és az árnyékokat. Ezután pár hónapig csak pihent az állványon, mert elakadtam, nem igazán "láttam" mi is lesz belőle, ezért más munkákba kezdtem bele.

Miután hónapokig ott volt az egyik állványomon, és nap mint nap láttam a "műterem" sarkában, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is kellene ezt sokkal jobban kidolgozni. Lassan kialakult bennem, hogy ez így jó, a maga nyersességében. Ezután, a végső simitásokat már gyorsan elvégeztem rajta, átfestettem újra a hátteret, megerősítettem a csúcsfényeket, kisebb változatatásokat végeztem el rajta, végül befejeztem, és "késznek" nyílvánítottam. Ebből is látszik, hogy sok kép szinte önnáló életet él, míg elkészül, és sokszor nem az lesz végeredmény, amit először elgondoltunk...

Ez lett a végeredmény:

A kép címe: Kapcsolat - avagy, keresem egyensúlyom

70x50 vászon, olaj

olajképek III

A kép címe." Kékakt - egy szerelem szinopszisa"- olaj, vászon 50x60. A kékakt, egy howard schatz fotóművész ihlette sorozat, amelynek ez az egyik darabja. Több féle technikával, (pasztell, olajpasztell, olajfesték. akryl) készítettem el, a sorozat különböző darabjait. Ez a kép a saját tulajdonomban van, mert személyes érzések kötnek hozzá, (egy barátomnak készült, aki közben sajnos meghalt egy balesetben) de a sorozat több tagja mind gyűjtőknél van, pl. az egyik az usa-ba, míg egy másik norvégiába kötött ki. Szeretek figurális képet, főleg aktokat festeni, az emberi test szépségét megmutatni, főleg ezzel a monokrom szinvilággal, mert én inkább a test plasztikusságát szeretném kihangsúllyozni a képeimen, és nem egy naturális, fotóhű képet alkotni. Arra ott van a fényképezés...