Sokszor kérdezték már tőlem, hogy mi alapján festem a képeimet,honnan veszem a témákat. Fényképet használok, vagy csak úgy kitalálom, és fejből festem-e őket.
Így, azt gondoltam ez a téma megérdemel egy bejegyzést.
Kezdem az aktokkal. Azokon szinte mindig modell után dolgozom. Nagy ritkán készítek aktot fotó alapján, ritka kivétel. Ha egy fotóművész képe nagyon megtetszik, és megihlet, akkor van, hogy felhasználom egy festményemhez...Azután itt vannak a tájképek, utcarészletek, sikátorok.
Természetesen ezeknél legkézenfekvőbb, a fotó használata. És én fényképezek is sokat. Mindig nálam van a gépem, és ha valami érdekeset látok, lefotózom. De ez egy festményhez kevés. A fotó soha sem tudja visszaadni azt a hangulatot, ami megfogott az adott pillanatban, ezért van nálam mindig a vázlatfüzetem. Legtöbbször töltőtollal készítek egy gyors vázlatrajzot, és hogy az árnyékokat érzékeltessem, a benyálazott ujjammal maszatolom el itt-ott a vonalakat. Néha ha nálam van a kis akvarellkészletem, akkor még pár színt is feldobok rá. Álatában a tintarajzot kiegészítem pár szóval, leírva melyek a jellemző színek, hogy honnan esik be a fény, és milyen szögben, reggel van-e, vagy délután, (délután, lágyabbak a színek) hol és mikor készült, stb…
Néha egy kávézó teraszán üldögélve, elkapok egy jelenetet, és leskiccelem, hátha még szükség lesz rá egyszer. De készítettem már orvosi váróban is, az ott üldögélő emberekről rajzokat…
Mikor nekiállok egy képnek, mindezeket, a fotókat, vázlatokat, egy parafatáblára tűzve a festőállvány mellé állítom, és azok alapján kezdem a festést. Ha nem valami konkrét helyet, vagy ismert épületet festek, akkor több vázlatból és fotóból kiemelt részletek összességéből alakulhat ki a végleges festmény.
Pár oldalt megmutatok az egyik vázlatfüzetemből, példaképpen.
(a képekre kattintva nagyíthatod)
4 megjegyzés:
Szia Attila
Érdekes dolog,hogy(bár én nem tudok se festeni,se rajzolni) a jegyzeteid nézegetésénél olyan furcsa nyugalom vesz körül,mintha nem is lenne lényeges miről szól a kép,csak érződik belőle valami számomra meghatározhatatlan erő,amitől jól érzem magam.A végleges festményeknél nem mindig érzem ezt(van,hogy megfog,van,hogy kevésbé érdekel)de a vázlatfüzetedből árad valami bensőséges:kérek még-még jegyzeteket!!!!!!
pálcika
ha hiszed, na nem, néha én is jobban szeretem a vázlatokat, a kész képeknél. ha egy múzeumban, vagy galériában járok, mindíg először azokat nézem meg, és csak utána a festményeket.
a vázlatok sokszor jobban kifejezik a pillanatnyi hangulatot, és több bennük a sponenaitás, amit én nagyon szeretek egy képben.
Na tessék, pont most akartam írni, hogy nekem a vázlataid is olyan szépek, hogy kitapétáznám velük a házat...:)
Egyszer voltam Pécsett, megkapott a város szépsége. És most, már a kicsinyített vázlaton felismertem, talán a hangulat miatt. Lehet, hogy ugyanazon a napon készült?
:-)
Megjegyzés küldése